Balinparádé

2009. december 02. - 0 hozzászólás

Csendes őszi nap volt. Kiskutyámmal kisétáltunk a kedvenc folyóm partjára, balinoznás volt a séta célja. „Összeálltak, bandáznak!”, hebegte horgászbarátom tegnap a telefonban. Kíváncsiságom a tetőfokára hágott. Már tudtam, hogy holnap a vízen ér a napsugár bágyadt fénye. A rezzenéstelen, csendes víztükör sárguló faleveleket hordott a hátán, néhány jégmadár cikázott a víz felett. Igazi nyugalom volt, de csak látszólag... Hirtelen szétrobbant a csend, és az apró halak szerteszét fröccsentek a víz felett. Hatalmas ezüst test villant utánuk. Majd még egy és még egy rablás. Eljött a balinok ideje!

Balin portré

A horgászösztönök azonnal működésbe léptek. Remegve raktam össze a pálcám. Teljesen izgalmi állapotba kerültem. A fehér bucktail streamer már repült is a habokba. A második húzásra irdatlan erejű rántás volt a válasz, de elhibáztam. Későn reagáltam. Lemaradt a koma. Sebaj, lesz még itt sikerélmény. Majd jó 20 percnyi dobálás után meguntam a hiába való vallatást. Legyet cseréltem. A titkos favoritra, Gurgler-re esett a választásom. Már az első dobásra volt jelentkező. Apró, alig 30cm-es „balingyerek” lógott a horgon, majd követte néhány társa. A komolyabb hal viszont elkerült. Visszaraktam a fehér streamert. Talán hatodik, vagy hetedik dobásra ismét irgalmatlan erejű rántás volt a válasz. Ezúttal meglett a hal. Erős, gyors kirohanásokkal próbált szabadulni, de a horog jól akadt. Merítés és fotózás után gyönyörködtem még kicsit a halban, majd gyengéden visszatettem a folyó ölelő karjai közé. Búcsúzásképpen intett a farkával majd továbbúszott a hűs vízben. Bizony nagyon jól éreztem magam ebben a pár órácskában. Remélem, nem utoljára tettem meg ezt az utat. Jó dolog balinozni.

Balin a zúgóból

Ez a halfaj Európában szinte, mindehol megtalálható. Súlya általában 1-3 kg, de gyakoriak a 4-5 kg-os példányok is. Az 5 kg felettiek viszont már kapitálisnak mondhatóak. Látványos rablásaival árulja el magát, hogy éppen merre jár. Nyáron inkább magányosan, ősszel viszont bandákban jár. Balatonon nem ritka a 100-120 fős csapat sem. Ilyenkor szervezetten és nagyon hatékonyan dolgoznak. Foga nincs, erős állkapcsával és nagy felső állású szájával azonban ügyesen kapja el az apróhalat. Kiváló sporthal. Pintér Zoli barátomat idézve: „A szegényember tarponja”. Nekem: a magyar lazacpótló. A lényeg ugyanaz. A legyezés nem egyenlő a pisztrángozással. Minden halat meg lehet - sőt meg is kell - fogni amire módunkban áll műlegyező készséggel horgászni. Ha valaki esetleg rászánná magát eme nemes hal „kergetésére”, akkor a továbbiakban leírnék pár dolgot, tippet, trükköt a teljesség igénye nélkül.

Balin a fűben

Leirása:
Balin (Ragadozó őn, Aspius aspius L.). A keszegfélék családjához tartozó, ragadozó életmódot folytató hal. Teste hosszú, oldalt kissé lapított. Szája mélyen hasított. Alsó állkapcsa túlér a felsőn. Színe oldalt ólmosan ezüstös, hasán fehér. A háta zöldes vagy kékes árnyalatú. Hatalmas úszói szürkék és alul többnyire vörhenyesárnyalatúak. Ívása április elején kezdődik, de május közepéig is elúzódhat. Ikráit a fák vízbe nyúló bolyhos gyökérzetére rakja. A balin fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje: március 1-től április 30-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 30 cm, a horgászkezelésben levő zárt vizeken 40 cm. Ez utóbbi vizekből naponta 3 db-nál többet kifogni tilos. Horogra leggyakrabban az 1-2 kg-os példányok kapnak. De 5-6 kg-osak is előfordulnak. Hazánk szinte valamennyi folyójában és nagyobb tavában megtalálható. Fő tápláléka a küsz Kora tavasztól őszig szüntelenül cirkál a víz felső rétegében és hatalmas loccsanásokkal vág a küszcsapatok közé. Rávág a víz színe felett repülő vagy a víz színére hulló nagyobb rovarokra, lepkékre is. Mindenütt a küszcsapatokat követi. A Balatonon néha közvetlenül a mólók kövezése melle t rabol. A folyóvizeken a kőzárások, sarkantyúk, hídlábak vagy más akadályok mögött kialakuló forgókban tanyázik. Szívesen tartózkodik a sóderzátonyok felett rohanó sebes vízfolyásokban. Késő ősszel a zátonyesések mögötti mélyebb vizeken akadhatunk rá.

Balin vs Clouser

Felszerelés:

Tudnunk kell, hogy állóvízben és folyóvízben egyaránt megtalálhatóak, közülük a tavi balin a rafináltabb. Gyakrabban találkozik pecással és hamar kiismeri magát a csalik között. Szerintem jobban ismeri őket mint egy csalik között igencsak jártas, horgászboltban dolgozó, aki minden szabad percét a vízen tölti. Egy #7-es osztályú, 9’- 10’ láb (274-305cm) hosszú, közép-gyors, gyors, vagy ultragyors akciójú botot , a bothoz illő, nagy dobátmérőjű (Large Arbor) orsót és hozzá való, relatíve hosszúfejű, elölsúlyos (WF) zsinórt ajánlanék. Nem a halak nagysága, sokkal inkább a legyek mérete miatt. Nem célom és szándékom konkrét márkát ajánlani. Mindenki válassza ki a saját kezének és pénztárcájának a megfelelő botot. Zsinórból viszont kell rendelkeznünk legalább egy WF7F és egy WF7 Intermediate-tel. Az utóbbi szélben és késő ősszel ajánlott, amikor mélyebben bóklásznak már a balinok-bár Levente barátom még nyáron is a süllyedő elejű zsinórókat helyezi előtérbe.

Kapásra várva

Az igazán nagy dobásokhoz célszerű az, ún. Shooting-rendszert alkalmazni, mely egy „futó zsinórból” (running line, melynek anyaga, színe és profilja többféle lehet) és a vízoszlop különböző rétegeit átfedő, úszó, intermediate, lassan- közepesen-, gyorsan- és extragyorsan sűllyedő fejrészből áll. A futó szakasszal való összeillesztésük különböző lehet: megőrizhetjük a fejek cserélgethetőségében rejlő lehetőségeket (pótdob nélküli gyors alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez), de akár egybe is építhetjük a running-gal. Utóbbi előnye, hogy kevésbé „zajos”, valamint simábban siklik a gyűrűk között a zsinór, ugyanakkor elvesztettük a rugalmasság lehetőségét a pótdob, vagy a teljes zsinór cseréje nélkül. A feltételeket azonban természetesen a horgászni kívánt víz diktálja. 10 év aktív balinhorgászat alapján azonban megállapíthatom, hogy az úszó zsinór mindenhol bevált, hiszen a őnök többnyire a víz felső rétegében helyezkednek el.
Előkének (Tippet) egyszerűen felkötök egy 70-90 cm hosszúságú flourcarbon zsinórt. Nincs szükség húzott előkére, méretét tekintve viszont nem adom alább 0,25-nél, hiszen még ezt is széttépik néha, mivel kapáskor hirtelen rántást érzünk, és ekkor a rosszul megkötött csomó vagy a sérült zsineg elpattan.

Gurgler  

Legyek:

Ahány víz és horgász, annyi légy. Nincs „tuti-nyerő”. Nekem a streamer a kedvencem. Májusban a sárga színűek, nyáron pedig a fehér nagy bucktail streamerek válltak be, különböző kiegészítő színekkel, ilyenek a barna, a szürke, a fekete, a piros, a fluó srága és fluó zöld (Chartreuse). Nagyon jól mozognak és könnyen köthetők (megj.: A bucktail alapanyaga nem más mint az észak-amerikai kontinensen honos fehérfarkú szarvas tükrének és farkának a szőre.). A marabu és műszőrből készült streamerek is nagyon fogósnak bizonyultak. Szoktam kötni rájuk fémszemeket (Deep eyes, Dumb-bell eyes) amitől kicsit mélyre törnek és jól vezethetők gyors, sodrós vízben. Aprókat rántva,táncoltatva, majd néha hirtelen húzásokkal szedjük be a kidobott legyet. A popperek is kiváló őn csalik. Én csak fehérszínűt (lábnélkülit) használok, de ez nem azt jelenti, hogy más nem jó. Kísérletezni kell (lehet, ellustultam?). Létezik puha gumi fejű popper is (Baitfish Popper), de bevallom én csak mostanában ismerkedtem meg vele, így nem tudok még érdemben írni róla. Igaz, kötöttem már 8-10db-ot belőle, de a főpróba elmaradt. Nagy előnye a „keményfejű” változattal szemben, hogy sokkal tartósabb és lényegesen hangosabb, amennyiben erre van szükségünk. Legendásan jó balin csali még az eredetileg Jack Gartside-által tervezett, azóta számtalan módosítással létező felszíni, ún. „top-water”-csali, a Gurgler is. Mondhatni titkos fegyver. A színvilághoz hű maradok, itt is a pirossal kombinált, fehérszínű vált be a legjobban, de tulajdonképpen az összes, korábban említett kiegészítő szín a fehérrel kombinálva „halálos fegyver” lehet! Fogtam már narancs és citrom sárgával is. Amolyan öszvér-féle: a popper és a streamer keresztezése. Hirtelen mozdulattal–néha meg-megállítva húzzuk a víz tetején. Váratlan és néha ijesztő a kapás; sokszor a botspiccnél kapja el, épp mikor már emelném ki a legyet. A szívrohamot hozzák rám ilyenkor, annyira váratlanul ér a rávágás. Nagyon fogós – különösen a Balatonon - még, az egyik leghíresebb tarpon-légy, némileg a ragadozó őnök méretéhez igazított változata, az ún. Seaducer is. Amíg, más csaliknál a különböző színvariációk is rengeteg halat eredményezhetnek, utóbbinál szinte kizárólag (!) a piros-fehér (RH-„red-head”) változat aratott nagy sikert, ám ezzel alapos rendet vághatunk!

Seaducer

Fogósak lehetnek még a nedves legyek is (Silver March Brown, Palmerek, Red Tag stb…). Nagyon sok „fenekeszeg” veszett már rajtuk. Kiváló horgász barátom szinte csak tradicionális nedves legyekkel kergeti őket a Dunán, sok sikerrel. Én is kipróbáltam párszor, de nem tudtam komoly eredményt felmutatni. Lehet, hogy a technikámban van a hiba? Viszont a saját szememmel láttam az eredményességét, tehát van benne ráció. Sokszor fogtam régebben domolykózás közben is szárazléggyel. Igazán számottevő fogás szárazlégyre azonban csak a cserebogár rajzáskor elképzelhető.
Nimfák. Jó magam sosem horgászom velük. Így logikusan véleményt sem tudok alkotni róluk. Elképzelhető, hogy lehet fogni velük, de én nem ismerek olyan balinvadászt aki nimfával rendszeresen horgászna rájuk. Dióhéjban ennyit. Bár könyveket lehetne írni a ragadozó őn műlegyes horgászatáról, azért remélem, tudtam néhány hasznos dologgal szolgálni eme kis írásommal.

Varga Vilmos

Társszerző: Pintér Zoltán Szilárd