Tánc a víz tetején

2009. november 08. - 0 hozzászólás

A terelőlapát nélküli wobblerem szinte kúszik a levegőben, ám mielőtt vízre érne, egy pillanatra meglassítom a repülését, és ezáltal finoman fogja meg a hullámok tetejét, így nem csobban hangosan. Kettőt tekerek tán az orsóm hajtókarján, amikor nem csak érzem, hanem látom is a kapást. A vízfelszín szinte szétrobban, és az apró vízcseppek, mint az ezüstös üvegszilánkok az aszfalton úgy gurulnak, hullnak szét nagy hirtelenjében az eddig szinte nyugodtnak látszó folyam felszínén. Középerősre állított fékem megnyekken, könnyű pergető botom rögtön karikába hajlik, jól dolgozik a végén a halam.

Popperes balin

Először a sodrással szemben indul el, ám gyorsan irányt változtat és viteti magát a vízzel. Segítségére van a gyors víz, nehezen küzdök az árral, ám a gondosan összeválogatott és jó minőségű felszerelésemben vakon megbízok. Tudom jól, hogy minden helyzetben állja a sarat. Halam sem mondható kapitálisnak, így hát csupán rövid idő kérdése mikor kerül lencsevégre őkelme. Egy-két kirohanás után már tudja, érzi ő is, ez nem az ő győztes harca lesz. Azt azonban nem tudja e nemes ellenfelem, hogy rövid parti sétája végén visszanyeri szabadságát. Amint kéz közelbe kerül, már ragadom is tarkón a balinom, mert hogy ő lenne a víz alatti útonálló, aki mohón behabzsolta az én ezüstös testű popperem. Bő két kilósra saccolom a fenekeszegem. Szép egészséges példány.

Giant Dog X vs. csuka

Pár röpke pillanat, néhány kattintás a fotómasinával és már vígan mehet is vissza a hűs habokba. 

- Ott rabol a bálint már sokadjára! - hallom Tomi komám izgatott hangját a hátam mögül.
- Dobj rá! - mondom neki, de vigyázz, ne a rablásba dobj, hanem mellé vagy mögé. Szófogadó gyerek lévén teszi is a dolgát, azonban nem túl eredményesek a dobásai. Nézem, ahogy apró mozdulatokkal húzza magához a keskeny testű minnow csaliját.
- Jó kis japán wobblered van, de most nem ez kell nekik. Tegyél fel valami víztetőn járót, mondjuk Poppert vagy WTD wobbit. Hőn szeretett kedvesem kedvenc horgász módszere. Andikám nagyon sok balint fogott már így, sőt egy szép süllőt is akasztott tavaly nyáron, a kövezés végén. Szerintem te sem tévesztenél nagyot, ha ezt a stílust alkalmaznád.
- Szerinted az most jó lehet? - szegezi nekem a kérdést.
- Nem láttad az előbbi fogásom?- kérdezek vissza

Megette a kis békát

Műcsalit cserél, de látom a szemében, hogy nem nagyon hisz benne. Eldobja és megpróbálja rángatva bevontatni, ahogy tőlem látta. Nem jól csinálja, de szó nélkül hagyom hátha….
Jómagam is cserélek, a poppert kicsit hanyagolom most, átváltok WTD-re. Néhány dobás után hatalmas burvány a műcsalim előbbi helyén. Rendben van kis komám, akkor majd kicsit lassabban vontatom és néha-néha megállítom. Az egyik ilyen megállítás után indítanám újra a „kutyát” ám ekkor ismét felrobban a víztükör újra halam van. Szinte az előbbi jelenet játszódik le ismételten. Jól húz és nagyon fickósan rángatja a fejét. A horog jól ül így megint esélytelen a halam. Szerintem már tudják jól, hogy az emlék fotók után úgyis mehetnek vissza küszöket hajkurászni.

Pop Max a szájban

Talán ez a legszebb érzés, amikor látom amint vidáman int a farkával és eltűnik a zöld vízben. Mivel főként MOHOSZ vizeken horgászom, - többnyire a Dunán - így még jobban óvom a természetes szaporulatot. A bértavakon való peca nem az én műfajom. Kipróbáltam néhányat, de nem nagyon jöttem tőlük lázba. A vadvízi peca az én világom. Szeretem ezt a harmonikus környezetet és az a folyó szakadatlan csobogását. Elmélkedésemnek véget vetvén és folytatva kis horgász kalandunkat, megkönyörülök Tomi komámon. Megmondom neki, mit csinál rosszul. A botod spiccét tartsd lejjebb, szinte súrolja víz felszínt és apró rángató mozdulatokkal vezesd a wobblert. Táncoljon a víztetőn az a „kutya”, mint egy jó színész úgy kell eljátszania a döglődő, vergődő könnyű préda kishal szerepét. Hirtelen mozdulattal ugraszd meg, majd ismét állítsd meg, kicsit vitesd a vízzel majd kezd előröl az egészet. Arra figyelj oda, hogy ne szembe húzd az árral mert akkor nem túl jól játssza a szerepét. Ez mind igaz a popperekre is. Ha szembe húzod túl nagy vizet fog és ez által nem túl hatásosan működik. Húzd keresztbe az a sodrással és majd meglátod mi történik. Kétkedve ugyan, de csinálja amit mondok neki. Sokadik dobása után egyszer csak megelevenedik a víz. Mellévág neki az őn, majd utána iramodik és megint mellévág. Tomi lába remeg, de tekeri még befelé a wobbit. Harmadszorra nem hibázik a fogatlan küszzabáló.

Éjjeli balin

Úgy veri le azt a szerencsétlen Dog X-et mintha egy örök ellensége lenne. Felvisít a fék és megkezdődik a küzdelem. Erős, jó kondiban lévő őnbe trafált bele Tomi komám. Az ő felszerelése sem gyerekjáték, így hamar a kezemben piheg az ezüst testű. Fogd meg, csinálok rólad képeket, mondom neki. Ám olyan sután nyúl a halhoz, hogy az perdül egyet és hopsz beugrik a vízbe.
- Sose bánd, fogunk még. Nem is nagyon törődik vele. Teljesen fel villanyozódik a fogástól.
- Te, ez nagyon jó volt, hogy kapta el! Szinte végig láttam a kapást. Ez valami nagyon feelinges peca. Most már tudom, mit szeretsz rajta.
Mosolyogva összecsapjuk a tenyerünk majd, leülök egy kőre. Szippantok a friss levegőből párat majd mesélek neki a módszerről. Tudod az amerikaiak ezt a módszert hívják „Walk the Dog”-nak, azaz kutyasétáltatásnak. Szinte sétál és oldalaz a víztetőn. Akkor húzod jól, amikor az ún. „S” Motion, azaz S alakban jön feléd bevontatáskor. Néha állítsd meg, változtass a sebességen.

 Sosem tudod mikor mi a jó ritmus. Néha teljesen mindegy, néha pedig csak bizonyos sebességnél kapják el. A pisztrángsügerek imádják, de mint látod a balinok is nagyon szeretik. Olyan helyeken, ahol dús víz alatti vegetáció található, ott szinte csak ez meg a popper lehet a nyerő. A csukák is imádják. Vannak olyan időszakok, amikor csak ezt eszik. Sötét nyári éjjel pedig a hareszok sem vetik meg. A poppert éjszaka lehet csak simán tekerni úgy, hogy szinte V alakot húzzon a víztetőn. Sok balint is fogsz így majd éjjel a harcsák mellé. Ha balinra dobálsz popperrel, akkor vagy aprókat rángatva lassan vagy sok kis apró rángatással gyorsan próbáld meg bevontatni. Nem mindig tudod kiváltani belőlük a támadó reflexet, de mindent meg kell tenni érte, hogy ezt elérd. Vannak még olyan top water (vízteteji) wobblerek is amelyek properrel vannak felszerelve. Ezek vagy a farok részen, vagy az elején vagy mindkét végén vannak elhelyezve. Az én idei nyári – őszi kedvencem ez a kis zöld béka utánzat, amelyet most rakok majd fel.

Nappali balin

Ez nem WDT és nem is Popper, de ő is a felszínen közlekedik a balinok, jászok, domolykók és harcsák nagy bánatára. Mivel lassan szürkülni kezd itt az ideje, hogy folytassuk a pecát. Lassan feltápászkodom a kőről, folytatom a horgászatot. Jó hosszúra sikeredett dobásom után elkezdem bevontatni a kis békám. Nagyon lassan tekerem, szinte „gyök kettővel” amikor olyan kapásom van, hogy szinte kitépi a kezemből a botot a hal. Hoppá, motyogom halkan magam elé a félhomályba, de nincs idő tovább elmélkedni mert a belazult zsinegem végén újra kontaktusban került halam. Nem nagy a kis koma de virgonc, konstatálom a helyzetem. Megpróbál kitörni, bedob pár trükköt de hamar a part közelébe kormányozom az én ezüst testű balinomat. Szokásos koreográfia, fotó, búcsúcsók majd mehet rögtön vissza.

Nem is ember aki nem fog ma este, mondom vigyorogva Tominak. Morog valamit a bajsza alatt és dobál tovább bőszen. Nem sokára ismét halam van, szép termetes domolykó a tettes. Nagyon rég láttam ilyen szép példányt. A kis Dunán szoktunk fogni szépeket, de sajna a nagy Duna kicsit mostoha mostanság domi ügyben. Fotó róla is majd finoman elengedem a vízbe. Élj tovább, cserebogárfaló barátom suttogom utána, miközben komótosan tovább úszik a nagyfejűm.

A egyszer csak a sötétből hallom ám Tomi fékének a nyekergését.
- Halad van? -kérdem tőle.
- Fogtam valamit, de még nem tudom mi lesz. Odalépek mellé segíteni, kesztyűt húzok majd várom a fárasztás végét. Rövid csata után két világító szempár jelzi, hogy süllőt akasztott a komám. Jó kettes formára konstatáljuk. Emlék fotó, vigyor az arcon majd mehet vissza gyorsan a tüskéshátú is.
- Ez igen, gratulálva nyújtom a jobbom Tomi felé. Indulok vissz a helyemre, de alig lépek párat amikor megint recseg a komám féke. Na, ne már, mondom neki.
- -Vilikém ez jobb hal lesz. Nagyon húz. Kesztyű fel, fejlámpa bekapcsol és várom a küzdelem végét. A végén én leszek a hivatalos halkiemelőd és fotósod mondom neki kajánul.
- Várd ki a végét, még nem a miénk.
- Várok én drága barátom csak ügyes légy.

Tomi és a gyerek harcsa

Tornáznak pár percig az erős sodrás is a halnak segít de azért a könnyű pergető pálca végén felbukkan az éjszakai nagybajszú ellenfél. Szép fickós kis haresz. Talán megvan öt kiló is és nagyon jó erőben van. A puha bottal nagy élmény lehetett kivenni. Kicsit torokra vette a wobblert, de gyorsan segítünk rajta. Megy ő is vissza a bajszos haverok közé. Tomi arcán a mosoly még szélesebb amikor fotózok. Szép este, ugye komám mondom neki. Szép biza, de nekem elég ennyi mára. Jól van lesz még holnap is nap.Ember lettél komám ugratom Tomit. Ez a te estéd volt, de az én nappalom, így tehát egálban vagyunk. Holnap újra ugyanit táncoltatjuk majd a wobblereket és ha minden hal visszakerül akkor majd talán húsz év múlva is lesz elég táncpartner az utókor számára!