Pengék tánca, avagy a Spinnerbait varázsa

2009. november 04. - 2 hozzászólás

Március a magamfajta pergető horgász számára éveken át a legkevésbé várt hónap volt. Csukára, balinra, süllőre tilalom van, a harcsa még nem nagyon mozdul. Bajuszosokban csak akkor reménykedhetünk, ha éppen az időjárás szeszélye folytán az átlagosnál melegebb a hőmérséklet. Domolykót, jászt ugyan lehetne fogni, de félő, hogy csak a csukák nászát zavarnánk meg. Esetleg a patakmederben gázolva a fentebb említett halak ikráit taposnánk szét. Nekem ez a hónap az, amikor a pergető készletem újdonságokkal frissítem fel, új fonottak és monofil madzagok kerülnek fel az orsóim dobjaira. Új terveket szövök az előttem álló szezonra

Spinnerbait 1 Pár évvel ezelőtt egy ilyen lusta március hónap elején kopogtatott be a postás a lakásom ajtaján. Csomagot kaptam az „államokból”. Kint élő hazánk fia, és egyben gyerekkori barátom mindig meglep valami újdonsággal. Tudja, hogy nekem pisztrángsügeres műcsalival lehet igazán kedveskedni.

A doboz mélyén a sok plasztik és wobbler közt ott lapult egy fekete színű Terminator és egy zöldes-sárga árnyalatú Booyah spinnerbait. Szájtátva néztem ezt a számomra teljesen idegen V alakú horgász eszközt. Azt, hogy lehet vele halat fogni, azt már tudtam rég, hisz járatom az egyik amerikai pisztrángsügeres újságot régóta és ott gyakran megakadt a szemem ezeken a csodákon. Muszáj volt kipróbálnom. Leginkább a mozgását szerettem volna látni.

Közelünkben lévő elhanyagolt, de szép tiszta vizű kis erdei tóban avattam fel az új szerzeményem. Elhúztam a lábam előtt és megnéztem, hogy tudom vontatni, melyik sebességnél miként reagál, mennyire gyorsan süllyed. Trükkjeim egész tárházát kipróbáltam vele. Amit megláttam, hogy táncolnak a pengéi (angol nyelvterületeken ezeket az általunk elnevezett kanalakat „blade”-nek, azaz pengének nevezi a szakirodalom) tudtam, érzetem, hogy szezonban talán majd ez lehet az egyik titkos fegyverem. Abban, hogy csukára is működni fog, egészen biztos voltam.

A puding próba azonban még odébb volt. A tilalom lejárta után Imre barátom meginvitált az ő egyesületük kezelésében lévő mesebéli erdei tóra, ahol szép számban élnek nagyszájú sügerek. Alig vártam, hogy próbára tegyen a tengerentúli csodáimat. Amikor ránézett az új szerzeményemre, kiröhögött. Rögtön el is nevezte „idétlen” csalinak. Amikor bedobtam és meglátta, milyen szépen pulzálnak a fejen lévő gumiszálak, és milyen táncot lejtenek a pengéi arcára fagyott mosoly egyből. Bő negyedórás dobálás után koppintásom volt, de lemaradt a hal. 
Spinnerbait és a csuka

Újra abba az irányba dobtam, ötig elszámoltam, hagytam szép lassan süllyedni, majd megkezdtem a bevontatást. Pár tekerés után határozott rántást éreztem a botomon. Ez meglesz, éreztem. Erőteljes bevágás után halam a bokrok felé igyekezett, de jobb belátásra bírtam. Rövid huzavona után már a merítőben pihegett a közel másfél kilós csukám. 

Cimborám jókedve lankadni látszott. Óvatosan kiakasztottam horgot és már ment is vissza az éltető elemébe. Sűrű sötét felhők kezdtek gyülekezni az égen. Itt most megázunk, gondoltam. Az időjáráson méláztam és tekertem az orsóm hajtókarját amikor egy határozott húzás a bot végén jelezte, hogy kapásom van. Erősebbnek és fürgébbnek tűnt az előző halamnál. A túlparti ágakba, bokrokba tartott ő is. Sikerült a csatát megnyernem, mivel egy határozott húzással magam felé kényszerítettem.

Két kiló feletti csuka volt az új barátom. Ment vissza ő is a vízbe. Imre komám kérdő tekintetére ez volt válaszom : ott van az otthona. A tepsiben már elég nehezen tudna szaporodni. Kissé elgondolkodott, majd igazat adva nekem eldöntötte, hogy ő is visszateszi majd megfogott csukáját. Így is lett. Két szép krokodilpofájút akasztott és ígéretéhez hűen vissza is engedte mindkettőt. Aznap még öt csukát fogtam ezzel varázslatos kis jószággal. Igaz ugyan, hogy a pisztrángsügerek elkerültek ezen a napon, de a későbbiekben azonban sok szép nagyszájút sikerült megfognom velük.Persze Imre komám azóta tisztelettel beszél az „idétlen” csalimról.
Sügér gyerek is elhitte

Nézzük meg közelebbről is, milyen tulajdonságokkal rendelkezik ez a „pengetáncoltató”. Számomra megváltás volt a spinnerbait mert jómagam szinte sosem használok körforgót. Idegenkedem tőle. A legjobban talán az taszít benne, hogy csavarja a zsinórt. El kell ismernem, azért fogós darabok. A spinnerbaitek a két, esetlegesen több pengéjüknek köszönhetően meglepően magas rezgésszámot tudnak produkálni, ami vonzza a csukákat és a pisztrángsügereket. Főleg tavasszal fontos tényező a rezgés.

Van egy nagyon vonzó tulajdonsága: a spinnerbait egyáltalán nem csavarja a damilt! Ez tette rendkívül népszerűvé a pergető horgászok körében. A V alakot formáló műcsali egyik szárán helyezkednek el a pengék, a másik végén a horog, melyre egy ólomfej van ráöntve. Ezért kiegyensúlyozott és úgy működik, mint egy hagyományos excenter ólom. Erre a fejre kerülnek rá szilikon rögzítő gyűrűvel a kissé bohókásnak tűnő gumi lábbak. Ezeket a lábakat, - vagy bojtot kinek melyik megnevezés a szimpatikusabb- cserélgethetjük mi magunk is. Rendkívül sokféle színben kaphatóak. Minden víznek megvan a maga színe. Az áttetsző és kissé opálos vízben jó eredményeket érhetünk el a fekete-piros kombinációval. A flourzöld (chartreuse) árnyalatú gumik talán az egyik legfogósabbak és ezáltal a legnépszerűbbek is. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy szinte sosem akad el! A száron lévő horog hátrafelé áll, így biztonságosan dobhatjuk el bedőlt fák és bokrok szegélyeibe.

Spinner és a süci

Léteznek olyan modellek is, amelyeken csak egy darab penge található. Ezek lehetnek oválisak (Indiana, Colorado) vagy fűzfalevél (Willowleaf) alakúak. A több pengés változatnál megfigyelhetjük, hogy nem egy irányban forognak, hanem egymástól teljesen függetlenül pörögnek. A végén lévő penge szinte kalimpálva, mint egy támolygó villantó igyekszik odacsalni a ragadozókat. Színben ezek a pengék lehetnek ezüst, réz, vörös réz árnyalatok, esetlegesen ezek kombinációi is egy tengelyre szerelve. Nagyon jól dobhatóak. Nagyon sok féle súlyban gyártják őket. A leggyakoribb méretek a 7-14g (1/4-1/2 o/z). A 28grammos (1o/z) változat már szinte nehéztüzérségi fegyvernek számít. Én kicsit fel szoktam még turbózni ezeket az amúgy is fogós spinnereket. A horogra felhúzok még egy szilikon rákot, chunkot, stb. Ezeket az extra „gumikütyüket” trailereknek nevezik az angol nyelvterületeken. Természetesen úgy kell kiválasztani őket, hogy színben harmonizáljanak a fejen lévő gumilábakkal.

Pihenő napon

 A vízoszlop teljes magasságát végig tudjuk vallatni velük. Minél tovább várunk bedobás után, annál mélyebben jön. Tekerhetjük szép lassan, esetlegesen apró rángató mozdulatokkal, vagy gyorsan, néha meg-meg állítva. Sok variációt kell kipróbálni. Sosem tudhatjuk melyik mozgás váltja ki a halakból a kapó reflexet. Ez a legszebb ebben a sportban. Mindig keresünk és találunk új dolgokat amelyeket ki próbálunk. Az ember örökké fejlődik.

 Tavaly májusban szinte csak ezt voltak hajlandóak enni a süllők a környékbéli tavakon. Ha nem lapult volna ott a dobozomban akkor jópár élménnyel szegényebb lennék. A fentiekben taglalt pár évvel ezelőtti március azóta számomra mindig az újdonságok és a karbantartás hónapjaként van a naptáromban elkönyvelve.

Varga Vilmos