A hódító szoknyás jigek

2011. január 16. - 19 hozzászólás

Régen valamikor a messzi- messzi galaxisban, úgy a rendszerváltás előtt, hiányos tudásunk és a nulla közeli információáramlás miatt, twister fejként ismertük és neveztük, megjegyzem hibásan a jigfejeket. Jó magam is ebbe a hibába estem, mint sok más sporttársam. Az idő elteltével azonban rájöttünk, hogy ezek az ügyes és egyszerű szerkezetek jigfejként ismeretesek a nagyvilágban. Használta már minden pergető horgász, ki grubhoz (twister), ki gumihalakhoz. Egyre több fajta fej került a piacra ezzel összekuszálva az eddigi ismereteinket.

Jig parádé

Az internet megjelenésével azonban rohamosan tágult a világkép is és ez a horgász piacra is kihatott elég erőteljesen. Nagyon sok eddig számunkra ismeretlen újdonság került a látóterünkbe. Jómagam a kilencvenes évek vége felé találkoztam a szoknyás jigfejjel. Amerikában élő barátom küldött pár horgászújságot, és az ott szereplő hirdetésekben, valamint a cikkek írói által készített fotókon ott díszelegtek ezek a fura kis herkentyűk. Kísérletező horgász lévén természetesen egyből akartam egy ilyen csoda motyót. Egy gyors e-mail váltás hatására kéthéten belül a csomagom megérkezet majd nagy lendülettel rohantam is kipróbálni. Dobáltam, húztam-vontam fel-alá őket, de a beszakadáson kívül nem sok eredményt értem el. Férfiasan be kell vallanom, kissé alább hagyott a lendületem, de azért csak ott lapultak a szörnyetegek a doboz alján és elkísértek a horgászataimra. Néha napján egy hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam őket és hajigálni kezdtem velük. Az egyik szürke borongós őszi horgásznapon dobálás közben telefonhívás ért, és a kezembe lévő botomat a hónom alá csaptam és beszélni kezdtem. A kis szoknyás jig pedig ott pihent a meder fenéken és várt rám türelmesen. Befejezvén a beszédet felvettem a kontaktust a csalival. Aprót pöccintettem a zsinegen majd bele emeltem. Olyan rúgás volt a válasz, hogy majdnem elejtettem a botot. Megvolt végre a várva várt első kapáson szoknyás jigfejre. Bevágásom szépen ült és a zsineg végén lévő ellenfelem elkezdett szépen húzni. Mit húzni, rohani bele a nagy semmibe a tó közepe felé.

Micro jig vs csuka

Gyors megállt próbáltam parancsolni neki ami kisidő elteltével sikerült is. Néha még ki-ki rohant, majd újból tudtam lopni tőle egy pár méter madzagot. Nagy hal volt a végén abban teljesen biztos voltam. Pár perc fárasztás után megpillantottam egy közel méteres csukát, amely az én jigemre éhezett meg. Merítő szák hiányában már tudtam, hogy nem lesz egyszerű mutatvány kivenni ezt a nagy krokodilpofájút. Nem is vettem ki, mivel maradék erejét összeszedve olyan fejrázós szaltót mutatott be előttem, hogy biztos nyert volna a halak éves torna versenyén. Mondanom sem kell, hogy a meggyötört olcsó monofil, úgy pattant el mint a cérna és még a jiget is kiköpte amely előttem merült alá a mélybe. A csuka óriás szép komótosan és lassan elindult a víz alatti lakhelye felé. Remegő térdekkel a parton csak bámultam kukán magam elé. Első szoknyás jiges halam csúful megtréfált. Viszont boldog is voltam mert rájöttem a mozgatásának a titkára és végre valahára, igaz egy véletlen okán kapást is tudtam kicsikarni vele. Az eseten fellelkesülve elkezdtem ilyen fejeket vásárolni a tengerentúlról. A mai napig nagyon sok külföldi horgász magazin kerül a kezembe és az újdonságokat onnan mazsolázom ki. Egy ilyen cikkben tünt fel, hogy ezeket a jig fejeket lehet tunningolni is plasztik csalik segítségével, melyet a szakirodalom trailerként ismer és nevez. Azért ne rohanjuk előre, hisz nem mindenki ismeri ezeket a szonyába bújt huncut kis jigfejeket. Milyen is ez a műcsali, teheti fel bátran bárki e kérdést. A válasz pofon egyszerű mint maga a műcsali: mocskosul fogós! Képzeljünk el egy ólomfejet, amelyet egy jókora féreghorogra öntöttek.

Flat back jig

Ezek a fejek lehetnek gömbölyüek (Football jighead) vagy oválisak (Hyper Football jighead) lapos aljúak (Flat Back Jighead) vagy éppen lapított fejüek (Sliding Jighead). Persze a jó minőségű Japánban gyártott fejek már nem ólomból készülnek, mert mint környezet tudatosan gondolkodó nép most már oda figyel a természetre. Lehet, hogy ezt a Japán fóka és bálna vadászok által véghezvitt pusztítására az ellensúly. Ezek a fejek egy kiváló horogra vannak öntve, többnyire erős és megbízható lándzsa hegyű Owner horgot használnak a gyártók. A jobb modelleknél apró kis beakasztó tüske vagy inkább nevezük kampónak, is található a fej alatt, amely a trailer lecsúszását akadályozza meg. A fejrész alá szorosan egy szilikon vagy réz gyűrűvel különböző színű és fajtájú gumi vagy szilikon szálakat erősítenek. Ezek a huncut kis szálak sokasága miatt lett magyarosan elnevezve szoknyás jignek eme találó és vizeinkben is jól működő szerkezet. Az igényesebb és drágább modellek szálai a vízben és a halak gyomrában is felbomlanak nem károsítva ezzel a környezetet. Ez sem egy utolsó szempont. Sok féle súlyban léteznek,t alán a leggyakrabban használt két típus a 3/8 (10,5g) és ½ (14g)oz körüli modellek. A gyártók azonban gondoltak az apró halak szerelmeseire is és a piacra dobtak Micro Jighead néven 0,8 és 3g közti modelleket is a csapósügerek, domolykók, jászok, pisztrángok kergetőknek kedvezve ez által. Létezik egy másik véglet, mégpedig a mélyvízi vadászoknak és a téli süllözők számára is. Ezek a fejek 1oz (28g) súlytartományba készülnek és akár 7-8méteres sodrós vízben is viszonylag hamar érnek feneket. A szoknyák színei végtelen hosszúságúak és napestig sorolhatnám a színkódokat. A sötét tónusúaktól elkezdve az egészen világosokig, amelyek akár fehérek is lehetnek szinte igen pazar kínálattal találjuk magunkat szemben. A hazai vizekre leginkább a fekete-kék, piros fekete, barna-zöld, oliva zöld és flitteres árnyalatok lehetnek ideálisak. Én a lilás színeket kedvelem leginkább amikor pisztrángsügéreket kergetek. Mozgásukat tekintve nincs sok dolgunk. Eldobás után hagyjuk lesüllyedni a fenékre őket, de mindvégig tartsuk a kontaktust a műcsalival mert gyakran lehet ilyenkor is kapásunk. Amikor le ér várjunk kicsit, mondjuk 4-5 másodpercet vagy akár többet is, mivel az aljzaton felkavart réteget egyből észreveszik a halak és lehet megriadnak kissé a lezuhanó fejtől.

Színpompás sügérkoma

Ha azonnal indítsuk őket, az lehet gyanús lesz az óvatosan kapó halak számára. Apró pöccintő mozdulattal húzzuk magunk felé, majd újra hagyjuk lekoppanni a talajra. Amikor talajt fog akkor a szoknyája szétterül és nagy lágy apró hullámzásba kezd. Indításkor ezek a szálak összezárulnak, mint a polip karjai és a trailer kezd el vibrálni. Lehet vertikálisan is használni őket és a csónak mellett leengedett fejet a talajon táncoltatni és vibráltatni. A legtöbb kapásunk indításkor várható, de ez sem aranyszabály! Az a baj, hogy a halak nem olvassák a szakirodalmat szoktam mondani viccesen. A kérdések sorozatában egy igen kényes és egyben mégis egyszerű tényhez éreztünk. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy milyen trailert használjuk? Gyakorta szoktam a kérdésekre azt a választ adni, hogy amelyik tetszik a halaknak! Ezek általában véve a rákok és a rákokra hasonlító kreatúrák. Valamiért nagyon eszik a pisztrángsügerek és a csukák. Néha befigyelhet még a süllő és a csapósügér is. Mostanában kezdtük el a Dunán harcsára a meder felett emelgetni a nagyobb fejeket, ám itt a rákokkal ellentétben piócaszerű, trailert használunk. Ez a történet azonban egy másik írás része lesz. Nagyon fontos tényező, hogy a rákunk színe passzoljon a szoknyás jigfej színéhez. Fontos a jó színharmónia, mert különben inkább riasztóan hatnak mintsem kapásra ingereljük őket. Nyilvánvalóan lehetnek tónusaiban eltérőek de azért próbáljuk meg a jó összhangra törekedni. Erős merev fluorcarbon zsineget szoktam használni, mert így jobban érzem a jigfej mozgását és a talajt. Nem túlzás a 0,40mm-es sem, mivel a halak nem látják a jó minőségű fluorcarbont ezért nyugodtan hangolódjuk az erőre. Ne tépjen meg egy ötös csukesz és a gyér akadókból jobban kijönnek, ha kissé erőteljesen próbáljuk meg kikapni őket. Apropó akadók majdnem elfelejtettem említeni, hogy ezek a szoknyás fejek erős műanyag bokorugrószálakkal vannak szerelve, hogy kevésbé akadjuk el. A köves pályákon ez sajna mit sem ér.

Élénk színekre

Amikor két kő közé szalad be, akkor nem sok remény van, bár csónakból ellentétes irányba húzva lehet, kijön. Idei év újdonságai közé tartozik az a propjigfej amely elé egy rozsdamentes acélszálra propellert szerkesztettek a találékony mérnökök ezáltal növelve a víz alatti rezonanciát és a kíváncsi halak érdeklődését kihasználva kapásra bírni őket. Igen komoly innováció előzi meg ezeket a fejlesztéseket és több mint ötvenezer horgászattal eltöltött óra után kezdik meg a sorozatgyártást. Természetesen nem egy ember teszteli. Ez a fajta horgász stílus még nem nagyon terjedt el hazánkban bár nagyon komoly eredményeket értek már el vele a kísérletező kedvű horgászaink és jómagam is csak ódákat tudok zengeni róluk. Árban sem olyan eget rengetőek bár egy komolyabb színsor már zsebbe nyúlós történet lehet. Persze amikor halat fogunk ki foglalkozik mi mennyi volt. Ez a sport egy hobbi amely nem a halakról hanem rólunk szól. A hal csak egy eszköz, amely eljuttat minket a jóleső érzéshez, amit akkor élünk át, amikor megfogjuk őket. A zsákmányszerzés jól eső érzés ez tény, de az élni hagyás még jobb érzés! Ezért is fáj sokszor a fejem és keseredik meg a szám íze, amikor látom kirabolni a természetes vizeket és az a hal, amely üti ezt a nagyon vékony méretkorlátozás alsó határát többnyire a tepsiben végzi. A lelkem mélyén csak remélni tudom, hogy ezek a kis szoknyás jigfejek sok örömöt hoznak még nekünk, horgászoknak és nem egy újabb eszköz, amely halra éhes emberek számára válik majd igen hasznossá! Vigyázzunk a kis uszonyos pajtásainkra továbbra is!