DC csoda

2011. január 02. - 9 hozzászólás

A barátommal és a tóval egyszerre ismerkedtem össze. Igaz a tavat már 30 éve ismerem, mégis idén tavasztól kezdtem el rendszeresen járni a vízre. Itt találkoztam Zé-vel, és miután kiderült, mindkettőnket ugyanaz az „őrület” hajszol, a halfogásról, visszaengedésről alkotott képünk hasonló, már nem volt kérdés, hogy a továbbiakban együtt kergessük kedvenceinket.

Deps - DC 400 Cascabel - Florida Blue #13

A barátommal és a tóval egyszerre ismerkedtem össze. Igaz a tavat már 30 éve ismerem, mégis idén tavasztól kezdtem el rendszeresen járni a vízre. Itt találkoztam Zé-vel, és miután kiderült, mindkettőnket ugyanaz az „őrület” hajszol, a halfogásról, visszaengedésről alkotott képünk hasonló, már nem volt kérdés, hogy a továbbiakban együtt kergessük kedvenceinket.
A víz bányató jellegű, szerencsére a kitermelést már bő 25 éve leállították. Vize kristálytiszta, a meder átlag 2,5-3 méter, de sok 6-10 méteres gödör ad változatos haltartó helyet. A Magyar állóvízi halfauna szinte minden faja megtalálható benne. Mivel megszállott pergetők vagyunk, minket főleg a fekete sügerek, „járulék halként” pedig a csukák vonzanak. Az év melegebb hónapjaiban megszokott módszer volt a parti cserkelő horgászat. Kedvenceink a táplálék forrás után szó szerint a lábunk elé jöttek, ha nem is minden alkalommal, de szépen lehetett fogni gumikkal, wobblerekkel egyaránt. Az ősz és a lehűlő víz hatására a sügerek eltünedezésével arányosan kezdtek megjelenni és foghatóvá válni a csukák. Érdekes, hogy a melegebb hónapokban csak elvétve volt csuka kapásunk, de ahogy ritkultak a feketék, ugyanazon csalikra megjelentek a csukák. Aztán ahogy a táplálékhalak behúzódtak a parti zónából, ők is elkezdtek fogyatkozni.

Deps - DC 400 Cascabel - Black Spot #09

Ekkor jött Zé ötlete, menjünk utánuk vízi biciklivel.
Zé újító horgász, ha megjelenik valami fogósnak kinéző kütyü a piacon, kipróbálja. Én inkább a beváltak mellett teszem le a voksom. Az első három-négy alkalommal szinte ugyan úgy fogtunk két-három csukát. Mindketten mélyre törő, a pusztuló hínár fölött húzható csalikat használtunk. Ő ragaszkodott a „kék csodához”, egy DC-300-ashoz, én különböző Rapalákat használtam. Nem igazán láttam különbséget, bár természetesen minden wobblernek más veretési, úszási tulajdonságai vannak.Megvilágosodásom napja egy szélmentes, kicsit borús október végén jött el. Minden úgy kezdődött, mint máskor. A jónak ítélt első helyen kezdtünk dobálni. Zé most is a DC-vel, én egy FR-rapalával. Már a harmadik dobásnál volt egy rávágásom, de két rúgás után lemaradt a hal. –Jó kezdet- gondoltam, meg voltam elégedve a csali választásommal. Hogy ne sokáig vigyorogjak, barátom perceken belül megfogta aznapi első átlag csukáját. (Ez a „mi vizünkön” 40-50 cm közötti, bár vannak benne nagyok, nem bírjuk őket becsapni.) Még a fotózás, halfogás öröme alatt voltunk, amikor jött a második, sőt kisvártatva a harmadik hala. Kezdtem elkomorodni, nem így szokott ez lenni. A szinte bevett módi, hogy hol Ő, hol én, de most a váltott csalijaimra sincs semmi érdeklődés. Javasoltam, menjünk odébb, hátha ott majd én is labdába rúgok. Az átállás alatt Zé dobozából egy újabb, most bordó színű DC-re váltott, a kéket a doboz tetejére rakta.

Deps - DC 400 Cascabel - Mad Craw #12

Elhelyezkedés után már a második dobásnál fárasztotta is csukát. –Ilyen nincs- keseregtem, láthatóan itt vannak, táplálkoznak a halak, és nekem semmi, amíg Ő már a negyediknél tart. Ha nem lesz „csoda”, vége a napomnak. A „csoda” barátomtól jött. Újabb, talán tízedik fahalat akartam a karabinerbe akasztani, mikor nem várt felajánlást kaptam. –Rakd fel a kéket, az fogós-. Nem szeretek más cuccával horgászni, de mivel a víz akadály mentes, és már ötletem sem volt, rövid rábeszélés után próba dobás következett. Azonnal érezni lehetett a különbséget. A wobbler már az első 5-6 méteren elérte a 3 méter körüli optimális mélységet, és érdekes aprókat kihagyó veretéssel jött a spiccig, majd körívet leírva, egész a felszínig veretett, belsejében a golyók jól hallhatóan csörögtek. Ettől függetlenül meggyőződés nélkül dobtam az első rendes dobást. Ahogy elérte a behúzási mélységet, picit ráemeltem, hogy gyorsítsam. A csuka nem hagyta gyorsulni a csalit, gyönyörű rávágással jelentkezett. Mind később Zé elmondta, a döbbenet kiült az arcomra. Hát igen, ilyen gyors, átütő sikerre nem számítottam, főleg egy számomra ismeretlen csalitól. Persze pesszimistaként véletlennek könyveltem el a sikert. Azonban a következő fél óra maximálisan meggyőzött a Dc-300 fogósságáról. Öt-hat dobásonként szinte előírás szerűen jöttek a csukák. Gyorsan behoztam lemaradásom. Négy-négyes állásnál, csak hogy teszteljük a dolgot, csalit váltottunk. Most Zé a kékkel, én a bordó színűvel dobáltam, hiszen a vezetési technikánk nem egyforma. Ezen a napon láthatólag nem a technika, hanem a csali fajtája érdekelte a csukákat. Összesítésben két óra alatt kettőnknek tizenhárom rávágása volt a DC-re, amíg más műcsalira csak egy. Mindkettőnknek sikerült fogni egy-egy 50 cm feletti halat, de a legkisebb is (egy 37 cm) vehemensen vágott rá a wobblerre. Megfigyelhető volt, hogy a fogott halak nagy többsége a hasi hármas horgon akadt, tehát nem követős kapásaink voltak, nem volt gyanús a wobbler, hanem a csukák fenékről felfelé támadták a felettük elhúzó csalit.Maga a wobbler egy remekmű. Mint írtam, mozgása, még „buta”, egyenletes húzás mellett is szakaszos, az „üzemi mélység” 3 méter elérése után nem tör lejjebb. Ideális az ilyen jellegű, fenék hínaras, szórt kövezéses helyek feletti mélyvízi horgászatra. Ha megállítjuk, farokkal felfelé, aránylag gyorsan billegve emelkedik (így is volt kapásunk), a testben elhelyezett acél golyók a hanghatás mellett elmozdulásukkal dobástávolság növelők. Bár ducinak néz ki, nagy terelőlapkája van, bepörgés nélkül nagy távra dobható, és egész a spiccig emelkedés nélkül jön. Horgaira jellemző, hogy jobban féltünk a szabad ágaktól, mint a kapófogaktól, bár harcsagyanús helyen, mint a műcsalik többségénél, itt is csere ajánlott.

Deps - DC 400 Cascabel - Blue Shad #03

A horgászat elmúltával természetesen a „csoda csali” visszakerült jogos gazdájához, de azóta már nekem is sikerült beszereznem belőle, sőt a még mélyebb vizek vallatására a „nagy testvér” (DC-400 cascabel) is helyet kapott a dobozban.
Bármilyen csalival horgásszunk, fogjunk akárhány halat, gondoljunk rá, hogy nekünk élmény, a halnak élet… A visszaengedés pillanata a későbbi emlékekben is jó érzéssel tölt el, elég egy sikeres fénykép, és ha szerencsénk van, akár újra találkozhatunk vízi barátunkkal.

Prohászka Ákos