Úszásra ítélve

2010. október 12. - 8 hozzászólás

A pergető horgászok hazánkban is igen széles tábora folyamatosan várja, és egyben vágyik az új termékekre. A horgászcikk készítőknek a felgyorsult világunkban elég nehéz feladat mindig valami újjal elő rukkolni. Ezért azok a cégek, ahol igen komoly hangsúlyt fordítanak az innovációra. Mindig tudnak az éles elméjű mérnököknek és öltet gazdáknak munkát adni. Azonban a többi gyártó, általam csak indigó vagy másoló cégeknek nevezett fröccsöntő műhelyeiben csupán csak le kell koppintani a jó bevált és jól megtervezett wobbler csodákat. A legutolsó újítás azonban komoly feladat elé állította a koppintókat.

Egy szebb sügér megédesíti a napot

Az újgenerációs wobblerek legifjabb tagja a swimbait, szószerinti fordításban úszó csali. Az úszó szó alatt nem a típusát kell értenünk - bár a nagy többségük valóban úszik és csak kevés az, amely süllyedő vagy lebegő-, hanem a mozgásukat. Kettő vagy többrészes változatban kerülnek a boltok polcaira.

Tökéletesen megtervezett vergődő halimitációk. Még a rezgésszámuk is teljesen azonos a vergődő halakéval. Ez persze nem igaz az olcsó kópiákra. Élethű mozgásuk és megjelenésük szemet kápráztatóak, és nem lehet nem észre venni őket. Ez a méretükből is adódik. Magyar horgász szemnek kissé szokatlan a 12-25cm testhossz, pedig higgyék el nem nagyok egy éhes ragadozó számára. Vannak nagyon apró swimbaitek is, az apró alatt és a 8-10cm nagyságot értem, amikor róluk beszélek. Készítettem néhány képet is, amin jól látszik, hogy az apróbb méretű ragadozóink is nagyon komoly vehemenciával és mohósággal vetik rá magukat a hatalmasnak tűnő műcsalikra. Jegyezzük meg jó a tanulságot: nincs olyan, hogy túl nagy wobbler! A hazai pergető társadalom megrekedt az 5-7-9-11cm test hosszúságú wobbiknál. Műcsali nagyságát alapul véve nálam ott kezdődik az élet, ahol másoknál véget ér a pálya. Szinte már nem is használok 10cm alatti wobbikat. Talán csak domizni jászozni, pisztrángozni teszek fel apró fahalat ill. műanyag halat. Persze nem mondom, hogy nem jók a kicsik, csak a nagyobb wobblerekre több nagyobb méretű halat tudunk horogra csábítani. Főleg amikor finnyásak, és nem nagyon akaródzik enniük.

Garison Spin kellett neki

Akkor azonban megmozdulnak egy „combosabb” falatért. A hal úgy gondolkozik, hogy minél kisebb energia befektetéssel minél nagyobb táplálékot jutatni a szervezetébe. A nagyobb méret nagyobb távolságra való eldobást is jelent, ez akár 80m-is lehet egy jó összhangban lévő felszerelésnél. Ezt könnyedén tudjuk elérni egy ilyen 40-70g körüli wobblerrel és gyors progresszív, gerinces bottal.

Parti horgászok szemében ez igen komoly fegyvertény lehet. Castingos horgászok számára sem utolsó szempont a távolra dobás. A könnyű csalik hatótávolsága akár a fele is lehet a termetes darabokkal ellentétben. A „Swimek” mozgása és színvilága félelmetes és valósághű. Viccesen mondhatnám azt is: olyan élethű, hogyha bedobom, leívik mellé a küsz meg a balin. Nagyon bejöttek nekem és a halaknak a természetes színek és részlet gazdag pisztrángmintás két vagy többrészes úszó csodák. Az élénk színek sem rosszak csak azokat inkább a csukák rágják és olyankor a szívem, szakad meg egy ilyen gyönyörűségért, amikor látom, hogy belé mélyeszti a fogsorát és vigyorog rám a kis sumák. A csukeszokon kívül nagyon szeretik még a balinok, süllők, pisztrángsügérek és természetesen a harcsák is. A horgokat csak a bajszi horgászatánál kell lecserélni, de ott a kulcskarikákat sem árt másikra váltani. Az illesztéseknél jól bírják, de férfiasan be kell vallanom, hogy kapitális halat még nem fogtam velük. Itt most a 30kg feletti harcsára gondolok elsősorban, mert ott bizony komoly strapabírósági tesztnek vannak kitéve a szerkentyűk.

A süllők sem vetik meg a combosabb darabokat

Kedvenceim és a halaknak is azok, amelyek kissé oldalirányban is dőlnek, nem csupán kígyóznak. Nem mondom, hogy rosszak a kígyózó mozgásúak, de én jobban szeretem, amikor oldalra is dőlnek bevontatás közben vagy lebegéskor, elfekszenek kissé, és ebből az állapotból indítom újra őket. Ilyenkor van a legtöbb kapásom, vagy amikor lebegtetem. Ebben a két fázisban várhatjuk igazán a ragadozók reakcióit. Természetesen itt sincsenek aranyszabályok. Lehet nagyon lassan vagy jerkes mozdulatokkal is bevontatni. Ez bennük a zseniális, hogy többféle stílusban is könnyedén tudjuk vezetni őket. Nem csupán tekerni kell, hanem életet és egy jó nagyadag érzést is bele lehet, mit lehet bele is, kell adni. Szeretek bennük gyönyörködni. Sokszor lebegtetem a csónak mellett, és a horgásztársaim gyakorta azt hiszik, hogy mellénk állt egy halacska olyan élethűek. Pár éve figyelgetem a külföldi oldalakon és a tengerentúli magazinokban ezeket a szépségeket, de csak egy-két éve kezdtem el velük komolyabban szemezni és a gyakorlatban is használni.

Csuka úrfi és a nagy falat

Eleinte szörnyülködtem a méretükön, később már, amikor sokat dobáltam őket a 15cm-es Gracy számomra már kicsinek is tűnt. Szokás kérdése az egész. Egy biztos a halakat nem nagyon zavarta a darabos csali. Egy közel 200ha-os dzsungel rengetegben horgásztam Ali barátommal, amikor egy fa mellől kivarázsolt egy maréknyi csuka úrfit.

 Alig volt a kis koma vagy 15-16cm a Cobaro pedig, amivel fogta, magas hátú és 110mm testhosszúságú. Jogos a kérdés ilyen esetekben, hogy mi számít ilyenkor nagynak? Persze ráfoghatjuk, hogy a csuka mohó és mindenek odavág. Mi van azonban a süllővel? Volt pár olyan hetem ezen a nyáron, amikor pisztrángsügér horgászat közben szinte rendszeresen fogtam süciket a zubogó limányos vízben reggeli nyolc és déli tizenkettő között verőfényes napsütésben tizenöt és huszonkét centiméteres swimbaittekel. Pedig a legenda arról szól, hogy csak karcsú apró wobbit esznek.

Balin koma is megkívánta a napsit

Az általam felkínált wobblerek mindenek mondhatóak voltak de aprónak semmiképp sem. Josti komám szinte minden alkalommal kisebb szívrohamot kap, amikor bele kukkant a dobozaimba. Elszörnyülködve nézi őket, de amikor fogom a halakat akkor tátott szájjal, bámulja és csóválja fejét, hogy ilyen nincs. Hihetetlen számára az egész. Nekem is az volt, amíg nem kezdtem el velük hajigálni. Idén nagyon sokszor volt olyan nap, hogy a szemünk láttára raboltak a halak és egyszerűen nem ettek mást csak a fél grillcsirke méretű wobblereket. Az egész arzenálomat végig szórtam egy ilyen meleg nyári napon, de csak jókat röhögtek rajtam a halak.

Kannibalizmus jellemző rájuk

Fejből nyomták a típusokat és a színkódokat, annyit hajigáltam már aznap. Jani koma mondja nekem, tedd fel a swimeket nekem egy naphal mintás Chad Crankre volt kapásom. Hagyd már, felelem foghegyről a hareszoknak raktam félre ezeket a szörnyeket. Azért a kísérletező készségem és a bennem lakozó kisördög csak ütötte a kobakom belsejében lévő harangot, hogy válts már papi mi veszteni valód van? Féltve őrzött kincsem csigalassúsággal kötöttem fel a casting botom végén fityegő madzagra, nehogy valami baja essék. Mint a jó király a bátor katonáját a mesében úgy küldtem a habokba úszni az én halamat. Már az első tekeréskor komoly durranásom volt de elvétette a koma. Ez így megy álmélkodtam magamban. Janinak nem szóltam csak dobtam tovább szépen csendben. A következő kapásom bő öt perc elteltével következett be. Résen voltam és komolyat odavágtam erős gyors rúgás volt a válasz és már szalad volna is a nagyszájú vele, csak hát én nem engedtem neki. Gyors határozott mozdulattal kezem ügyébe tereltem a közel kétkilós pisztrángsügeret. Jani már kotorta is a táska mélyén lapuló foto masinát. Pár kép kocka után már szelte is a vizet az én sügim. Jani büszkém mondta: látod, én megmondtam neked, hogy ezt eszik. Nem volt igaza, mert nem ették, hanem falták. Aznap délután tizenkét darabot fogtam és egyik sem volt negyven centi alatti.

Tökéletes harmónia

Mondanom sem kell másnap hajnalban, már csak őket küldtem harcba, és az eredmény az előző napihoz képest is igen meglepő volt. Nem volt sok rontott kapásom és a nagy méret ellenére szinte mind jól akadt és itt kezdődött a kálváriám sücikkel. Majd minden nap fogtam belőlük párat, mint már fentebb is említettem.

A napjaim szépek voltak és már nem csak hajnalban jártam le, hanem este ott ér a lenyugvó nap bágyadt fénye. Közel sem fogtunk annyit a kicsiny, ám nagyon jól mozgó wobbikal mint az óriás testvéreikkel. A Dunai balinozó övtáskám mélyén lapul egy doboz, amelyben a féltve őrzött kincseim mellett ott figyel pár swim és meglepő módon sok szép bálintot fogott már a jól bevált régi tutikat is megszégyenítve. Az utóbbi hónapokban a szívem csücskei lettek és nem bántam meg, hogy belevágtam egy újításba, mert sok nagyon szép élménnyel lettem gazdagabb.Nem akarom folyton önmagam ismételni, de ne féljünk az új dolgoktól és merjünk merészet húzni, mert hátha ez hozza meg a várva várt sikert és áttörést. Persze azokban a vizekben, ahol már csak hírmondónak marad meg pár hal ott szinte mindegy, mivel hajigálunk. Azért látni az alagút végén a fényt és hiszem, hogy a természetes vizeink újra a régi fényükben tündökölnek majd és az én úszó csalijaim boldogan állnak hadrendbe és sok szép csatát nyernek meg nekem a halakkal vívott ádáz ám becsületes küzdelemben. Ez csak rajtunk múlik!