Sötétben settenkedő süllők

2010. június 07. - 3 hozzászólás

Az éjszakai süllőzésnek megvan a maga különleges és egyéni varázsa. Minden pergető horgász legalább egyszer kipróbálta már az esti süllőzést, ebben biztos vagyok. Nem vagyok megrögzött tüskés hátú kergető, de néha örömöm lelem bennük is. Langyos májusi és júniusi éjszakákon szaladok bele sok süciben, főleg keszeg ívás közben. Persze a decemberi, januári és februári süllőzések sem utolsó dolgok. Mi akkor is csak éjjel és wobblerrel nyomjuk. A nappali pecát meghagyjuk a gumi halas és Drop Shot-os cimboráknak. Nem mintha néha nem nyúlnék a Drop Shot pálcám felé, de ő majd egy másik történetem szereplője lesz

 
Ritka szép hal Mint minden horgászat előtt, itt is a jó felkészültség és helyismeret már önmagában is fél siker. Nagyon fontos a megközelítés. Ha halat akarunk fogni, pláne ha nagyot, akkor a zörgés kizárva. Ez a csónakos horgászokra is igaz. Jó dolog még világosban mindent elrakni a lábak közeléből. Egy felrúgott doboz tönkre teheti az esti örömünket. Sajnos nem egy könnyű kenyér manapság a wobbleres süllőzés a szeretett Dunámon, de gyanítom máshol sem terem túl sok babér az utóbbi években a horgászok számára. Nem árt, ha tudjuk, hol keressük őket, mert lehet akár milyen jó műcsalink, ha nincsenek ott, akkor dobálhatjuk egész éjjel őket, a várva várt kapás sajnos elmarad. Szeretek beállni törések és beölt fák mellé, valamint a hosszú kövezések és zátonyok oldalaira. Mifelénk - Neszmély és Komárom környéke - csak párhuzamkövezések vannak. Ha sarkantyúkat keresünk, akkor bőven Gönyű fölé kell menni, de elég gyakran látogatott helyek és nem mindig áll meg rajtuk a hal. Azért el-el lehet csípni pár kékfarkút. Milyen is a jó wobbler? Elég gyakori kérdés. Nekem a lapos vékony testű küsz imitációk váltak be a legjobban, meg a többrészes wobbik. Ezek a Minnow és Swimbait típusú csalik, hihetetlenül jó mozgást képesek produkálni. A keskeny Minnow-kat apró rángató amolyan jerkes mozdulatokkal tudjuk jól tálalni. Sima normál húzásra elég gyengén mozognak. Nagyon hatásos lehet még, az un. „stop and go” technika, amikor megállítom a csalit, és hirtelen újra indítom. A legtöbb kapás ekkor következik be. Sokan nem szeretik, ha rángatni kell, nekik jó megoldás lehet a Swimbait típusú műcsalik. Eldobás után erős, határozott mozdulattal a víz alá kényszerítem és a felszín alatt vontatom magam felé. Szépen rázza ilyenkor a farokuszonyát.

Éjjeli kékfarkúm

Vergődő, néha oldalra dőlő kishal imitációjú mozgása elég ellen álhatatlanná teszi a ragadozók számára. Úgy gondolják ez egy könnyű préda lesz, de mire feleszmélnek, addigra már fárasztjuk is a kis kománkat. Egy szép meleg és teliholdmentes estén, „csúnyán” belenyúltunk a fogasokba. Még javában sütött a nap, amikor mindhárman, vidáman pakoltunk a csónakba. A kikötő csendes volt, csupán egy árva dolmányos varjú károgott a száraz fa ágai közt.
- Kissé magas a vízállás és opálos a színe, jegyzi meg Tomi komám.
- Nem baj, válaszolom, tegnap még rosszabb volt és mégis jött pár süci. Nem hinném, hogy ma hal nélkül maradunk. Tudok néhány jobb partszakaszt, majd meglátjuk mit ad nekünk a Duna.
Motor azonnal indul, ez így is van rendjén, a jól karban tartott moci, életet menthet, a nagy folyónk nem gyerekjáték. Nem szabad tőle félni, de mindenképpen tisztelni kell! Pár kilométert megyünk felfelé és nézzük a csipkézet part vadregényes vonalát. Jani kiszáll egy ígéretesnek tűnő kövezésen. Hárman nem jó csónakból pecálni és ő úgyis szereti a bozót harcot. Amolyan remete alkat. El lesz a parton is, nem fél a sötétben. Jócskán felmotorozunk a folyón, és onnan csorgunk majd vissza. Mivel van érvényes Szlovák horgászengedélyünk, ezért mindkét partot tudjuk majd vallatni. Mire fel érünk már erősen szürkül már, lassan itt a mi időnk. Csendesen horgonyt vettünk és összerakjuk a botokat, lassan ránk sötétedik. Felettünk az égen a csillagok, mint apró gyöngyök a fekete vásznon. Érdekes, a város fényei közt közel nem látszik, ennyi apró fénylő parányi izzó pont, mint itt kint a vízen. Nagyon szeretem az ilyen nyugodt csillagos és sötét éjszakákat. Apró loccsanások zavarják meg a meditációm.
- Fürdenek a keszegek, suttogom halkan.
Tomi már turkál is a dobozában. Keresi az idevaló lehető legjobb csalit.
- Rakd fel a Realiser jr- wobbit.

Realiser jr.

Ebbe a húzós vízben a lehető legjobb választás ez a lapos oldalú áramvonalas tökéletes halimitáció. Szófogadó gyerkőcként már kapcsolja is fel a tollas végű csalit. Mivel nem szeretek egyforma cuccal dobálni én egy ezüst testű, fekete hátú Balisong Minnow mellett döntök. Az én „kütyüm” suspending, azaz lebegő típus, mivel Tomi által feltett Realiser Jr. úszó típus, ezért más víz rétegben kutatunk a süllők után. Ahol megtaláljuk a halakat, oda vált a másikunk is. Bevált taktika ez már a mi köreinkben. Az első helyen egy nagy bedőlt vaskos fa törzse mellett próbálkozunk. Negyed órát vallatjuk a fát, de semmi. Horgony fel és lejjebb ereszkedünk. A bal parton egy nagyon hosszú kövezés spicc részét néztem ki második helyszínként. Szépen táncol a kis Deps, jól érzem a veretését a sodró vízben. Néha bele-bele rántok, ettől kissé szögletes lesz a mozgása. Aztán megállítom egy pillanatra és kezdem elölről a megszokott táncot. Az egyik ilyen „stop and go” akció után olyan kapásom van, hogy majd kiesik a bot a kezemből. Gyorsan reagálok, és jó keményen vágok be. Komolyabb rúgás a válasz a mélyből.
- Nem lesz rossz süci, mondom a társamnak. Tomi egyből lerakja a botját, és halvány piros fényre vált a fejlámpáján. Gyors erőszakos, ám becsületes fárasztás végén hamar kézbe kerül a fénylő szemű tüskéshátú. Szép egészséges olyan 3-4 kilós forma az első halunk. Gyönyörködöm benne pár másodpercig majd a horogszabadítás után villan a vaku, pár emlék fotó és már csusszan is vissza a halam a fénylő Dunába. Maradunk egy jó félórát még, de eseménytelenül telik ez a harminc perc.
- Menjük le, nézzük meg a Janit, szól Tomi a csónak orrából.

Félelmetes fogsor

Két perc és már hasítjuk is a vizet, lefelé. Jóval a tartás felett leállítom a motort, és halkan csorgunk a kiszemelt hely fölé. A hajó orrát partra tesszük egy sóderes részen, és a lassan gyalogolunk az egyeletlen parton a kövezés vége felé. Jani elénk jön, és izgatott hangon meséli, hogy már három sücit fogott és nagyon él a víz. Több sem kell nekünk, már lendül is a bot, és már vallatjuk is a kövezés vízben nyúló lábát. Pár perc múlva halk fütty jelzi, hogy Janinak megint hala van. A karcsú 10 centis Megabass Vision wobbi ismét halat fogott. Mostanában szinte hozzá nőt Jánoshoz ez a műcsali. Szinte csak ezzel riogatja a süciket, és be kell vallanom, nagyon jól csinálja a komám. Olyan másfél kilósra saccoljuk a halát. Szép erős, folyóvízi ragadozó. Gyors fotó után az ő hala is megy vissza a vízbe. Szöszmötölünk még egy darabig a parton, amikor olyan csobbanás hallatszik a kővégről, hogy azt hittük Tomi bele esett a vízbe. Aztán még egy csobbanás töri meg az éjszaka békés csendjét.
- Hala van a gyereknek, és ahogy hallom, nem is rossz, mondom Jánosnak.
Gyors léptekkel indulunk a hangok irányában. A halvány piros fényben egyszer csak meglátjuk a halat. Állunk le esve, szánk tátva maradt. Nagyon szép süllő küzd a bot végén.
- Itt kapta el, szinte a lábam alatt, meséli izgatottan barátunk a fel nem tett kérdésünkre válaszként.

Tomi nagyhala

Segítünk megszákolni ezt a szépséget és már túrom is elő a táskámból a fotó masinát. Mondanom sem kell, Tomi keble dagad a büszkeségtől. Izgatottan nézi, majd úgy áll vele, mint egy jó lakott napközis a strand büféje előtt. Mosolyogva megkérem, hogy álljon már normális pózba, mert szeretnék fényképezni. Remegő lábakkal szófogadóan áll halával büszkén a fotó alanyom. Azért csak sikerül pár képet készíteni. Némán nézi, amint eltűnik a hűs vízben a fenségesen kecses szép kékfarkúja. Leülünk egy lapos kőre és hallgatjuk az erdő távoli zaját és megbeszéljük az éjszaka eseményeit. Szinte pengeként hasít a sötétbe a halat jelző jelzés, fütty formájában. Jani barátunk kitartását megint egy fürge süllő honorálja. Hihetetlenül érzi ezt a csalit és a vizet a mi Janink.
- Gyerekek, úgy látom, én már csak merítek és fotózom nektek, a mai napon. Mindenféle humoros megjegyzés repül felém, de fel sem veszem. Egy kis vicc, és cukkolás bőven belefér a hármunk barátságába. Dobálunk még egy bő órát, de a sücik armadája úgy néz ki eltűnt a vak sötét éjszakában. Hajóba szállunk és megcélozzuk a kikötőt. Fáradtan, kissé álmosan pakolunk. Az erdő sötétjében szlalomozva kivesézzük az éjszaka rendkívüli és varázslatos eseményeit. Egy dologban egyet értünk mindhárman: a kitartás és a folyamatos újítás, valamint a helyismeret szinte mindig meghozza a jól megérdemelt gyümölcsét. Persze ha hagyjuk pusztulni és kifosszuk a természetes vizeinket, akkor már csak emlék marad néhány ember fejében egy ilyen szép éjszaka, és talán többet már nem éljük át.