Pireneusok lágy fuvallata

2010. február 27. - 0 hozzászólás

Andorrában a Riu Gran Valira folyó partján állok, kezemben egy finom, leheletkönnyű pisztrángozó pálca és az előttem rohanó kristálytiszta vizű patakot nézzem. Felettem, a globális éghajlat változásnak köszönhetően egy ritkaság számban menő szakállas keselyű rikolt, bizonyára szemtelen, betolakodónak tart, aki behatolt az ő általa szigorúan ellenőrzött területre. Mosolyogva nézzem a kék égen köröző méltatlankodó ragadozó madarat.

Kis pettyes   Meleg őszi szél simogatja arcom miközben gyönyörködöm az óriásként előttem magasodó sziklás hegycsúcsban. Úgy gondolom, ilyen lehet a tökéletes harmónia egy kalandvággyal fűtött vérbeli horgász számára. Apró loccsanás szakítja meg a néma meditációmat. A sebes pisztrángok jelzik, hogy ők is itt vannak, és bizony nagyon is jól érzik magukat. Az átlátszó patak medrében megbúvó halak a hatalmas kövek takarásában állnak be, majd onnan indulnak portyára, vagy az előttük elúszó táplálékot kapják el, több-kevesebb sikerrel. Apró, nullás vörös testű Mepps XD körforgót próbálok bejutatni a rohanó vízbe a kövek közéAz egyik dobásom után számolok ötig, majd elindítom a vasat. Néhány tekerés után olyan elemi erővel vág oda a kis pettyes, hogy a könnyű kis Bellezza botom rögtön karikába hajlik, az alig húszcentis hal alatt. A vékony 0,14mm-es flourocarbon zsinórom jól bírja a strapát. Néhány kirohanás és szaltó után már szákban is van a kis aranyos testű. Felettem a kövön Muth Laci guggol, és próbaképpen meghúzza a lába előtt az áttetsző vízben a kis Meppset. Az egyik szikla mögül az addig árnyként lapuló villámgyors pisztráng ront rá az ezüst levelű körforgóra. Laci teljesen ledöbbenve nézz rám. Persze a vigyor ott van az arcán. Nem nagy gond, ha elmegy a hal, mert ma még edzés nap van. Holnap már a világbajnokság első fordulója veszi kezdetét és ott már minden elrontott kapás, megbosszulja magát. A táj szépségének taglalásában elmerülve majdnem elfelejtettem említeni, hogy a hat fős kis csapatunk a hetedik alkalommal megrendezésre kerülő parti pergető világbajnokságra érkezett.

Csapat a hegyek ölelésében

Ez alkalommal a Pireneusok lábainál fekvő Santa Julia de Lória városa ad otthont, eme rangos eseménynek. Két napos autó utunk nem volt épp felhőtlenek és könnyűnek mondható, de a Francia Riviérán eltöltött lazulás kárpótolt a 28 órás zötykölődésért.

Humorosan elnevezett „nadrágszíj és borotva nélkül, keresztül Európán” turné keretében mentünk le a méltán híres üdülő övezetbe. Az általam térképről kiválasztott kis tengerparti csendes halászfalu Saint Raphael minden volt csak épp csendesnek nem mondható. A tőlünk 12 kmre lévő Saint Tropez méltó vetélytársa a szórakoztatás és zsúfoltság terén. Kaptam is érte pár élces beszólást a társaimtól. Miután megérkeztünk a vendégszerető Andorrai házigazdáink az első napot szervezett programokkal valamint egy hivatalos megnyitóval tették még színesebbé. A szervezőknek leadott cd miatt – persze nem írtuk rá filctollal a tartalmát- fáztunk kicsit, mert félő volt, hogy a himnuszunk helyet megszólal az AC/DC Thunderstruck-ja amely ugyanolyan discre volt írva. Szerencsékre a hőn szeretett kishazánk nemzeti himnuszára masírozhatunk a hivatalos megnyitó ünnepességen. A hetedik alkalommal megrendezett parti pergető világbajnokságon 13 nemzet Magyarország, Bulgária, Horvátország, Spanyolország, Portugália, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Oroszország, Litvánia., Olaszország, Ukrajna, Andorra fia versenget a világbajnoki csapat és egyéni kupáért. Az edzés nap után már tudtam, kemény menet lesz, hiába nem vagyunk egy pisztrángos vizekben gazdag ország. Az esti csapatkapitányi megbeszélésen engem jelöltek ki az első fordulóban az Andorrai csapat mellé, mint világbajnoki ellenőrt, nehogy valami trükkös dolgot cselekedjenek a házigazdáink. Nagyon sportszerűek voltak és semmiféle nem versenyzőhöz illő cselekedetett nem követek el. A legfőbb szabály az volt, hogy a műcsalikon fent lévő, kizárólag szakáll nélküli horoggal lehetett csak horgászni. Ez a felettébb fontos és hasznos szabály nekem, mint C&R horgásznak nagyon szimpatikus volt.

A rohanó folyó

A most készülő és a következő számban megjelenő írásom fő témája lesz a szakáll nélküli horgok használata a mindennapi horgászatok során. Visszatérve a világbajnokság margójára az esemény remek hangulatban és tisztán, sportszerűen zajlott.

 Szektoros horgászat volt, azonban több szektor volt kijelölve, mint amennyi versenyző és így szabadon változtathatunk szektort, értelemszerűen csak üres szektorba mehettünk be. Az én szektoromban horgászó Dávid Feri elég jól állta a sarat minden fordulóban sikerült halat fognia és ez bizakodásra adott okot. Sajnos nem volt semmiféle kommunikációs eszközünk, így nem tudtuk mi a helyzet a másik 3 szektorban horgászó társainknál. Az aznapi utolsó fordulót követően a szállodában a kapitányi meetingen derült ki, hogy nem voltunk valami acélosnak az első napon. Nem szegte kedvünket a sikertelenség, és bizakodva vártuk a másnapi fordulót. Fürtös Attila nem érezte túl jól magát ezért a második fordulóban Virág Balázs tartalék versenyző vette át a helyét. Másnap már nem kellett az Andorrai fiúkat ellenőriznem így hát tudtam a D szektorban horgászó Plank Zolinak segíteni. Közben figyeltem a versenytársakat és megpróbáltam ellesni a trükköket és a csalikat. Az olasz csapat szinte csak ízesített és dressingelt szilikon nimfával horgászott végig. Görgetve, sodortatva és mártogatva kínálták fel ezeket a gumi kütyüket és végére kiderült, hogy nem volt hiába való a próbálkozásuk. A spanyol sporttársunk, hozzánk hasonlóan kizárólag körforgót használt az egész világbajnokság alatt. A második nap végére már tudtuk, hogy nem állunk túl jól. Az esti záróünnepség keretében be is bizonyosodott, az amitől féltünk, miénk lett az „előkelő” utolsó 13. hely. Mint várható volt, Olaszország nyerte meg vb-t, Horvátország lett a második és a dobogó legalacsonyabb fokára a Bulgárok állhattak fel.

Pihenő

Kezet fogtunk minden győztessel majd sportszerűen gratuláltunk nekik az elért eredményükhöz. Kicsit keserű szájízzel mentünk fel a szomszédos hegyen lévő, La Barossa étteremben, ahol kezdetét vette a záró bankett. A többi ország horgászaival a hét folyamán kialakított jó kapcsolatokat még szorosabbá tettük apró ajándékokkal.

A haza út gondolatától még a víz is kivert. Azonban a Francia Alpok hó födte csúcsai kissé feledtették a rázós és hosszú autó utat. Milyen érdekes lelki beállítottságú a horgász ember. Miközben ezeken a festőien szép tájakon utazok, nem tudok másra gondolni, mint a hazatérés örömére, a kedvesemmel való találkozásra, és a péntek esti horgászatra. A hátam mögött látszik az Alpok égbenyúló szikla szirtje, de én már a következő szívemnek oly kedves Dunai horgásztúrámat tervezem.

A La Romanche

Mindent egybevetve egy életre szóló kaland volt számunkra ez a világbajnokság és nagyon sokat tanultunk, tapasztaltunk. A 2010-e Horvátországban megrendezett vb-n már most biztosra veszem, hogy nem a leghátsó sorban fogunk végezni. Isten veled Andorra köszönök mindent!