Betli Trió

2010. január 03. - 2 hozzászólás

Igazából quartett lenne az ideális cím, de a kiskutyám,Neo inkább csak a pockokat és az egereket hajkurássza-nem is rossz eredménnyel. Az ő esetében - velünk ellentétben -tehát nem is beszélhetünk betliről! Visszakanyarodva a lényeghez - mivel ez egy horgászbeszámoló szeretne lenni, nem pedig egy kutyabemutató - elmesélném ezt az igazán felejthetetlen napot. Barátaim folyton kérdezik: - Te mindig fogsz halat? - Nem. Miért kérditek? - Mert örökké arról mesélsz mit fogtál, hol, hogyan stb. ? - Ez természetes dolog. Amikor nem fogok, arról nincs mit mesélnem! Általában ez a beszélgetés ilyesformán szokott lezajlani. Most mégis egy olyan napot mesélek el, amikor Fortuna istennő nem állt mellénk.

Sarkantyúk jó időben

Hétfő volt. Igazi unalmas álmos borús hétfő. Olyan, amilyet utál mindenki. Este focizni kellene menni, de barátom Norbi ebéd után telefonál:
- Nem megyünk ki a Dunára?
- Mehetünk. Felhívom Tibort és már gurulhatunk is. Fél hatra nálad vagyok.
- Várlak, jó kis süllőzés lesz, remélem.
Telik az idő, egyre borúsabb az égbolt. Hol van már az ég kékje? Órák óta nem látni mást,csak szürke egybefüggő felhőtakarót. Lehet focizni kéne mennem, morfondírozom magamban. Megnézzem a vízállást. Pont járható a kövezés. Győz a horgászni vágyásom. Egész hétre ganyé időt mondanak, gyerünk ki, nincs mellébeszélés. Fél hatkor odagurulok Norbi háza elé. Gyors bepakolás után, uzsgyi Komárom. Tibor már a ház előtt vár. Gyors tervezés végeredménye: menjünk .....re az "übertitkos" helyünkre. Alig indulunk el, már egy-egy esőcsepp odaszemtelenkedik a szélvédő üvegére. Gondolatban az égiek édesanyjára gondolok és az ősi foglalkozásukra. Várhatott volna még egy hangyafasznyit az eső. Persze a napfénytető pont most romlott el. Mikor máskor? Nem lehet becsukni. Még jó, hogy be tudom húzni a műanyag tetőt alatta. Rövid autózás után megérkezünk kalandunk színhelyére. A kis mezei út járható még. Bár az elmúlt napok viharai megtépázták, feláztatták, azért bejutunk valahogy. Mindenki pakol, tervezget. Ők a felső kőre mennek.

Amikor Tibor még bizakodik

Nekem jut az alsó sarkantyú. Nagyon szeretem azt a helyet. Kicsi a víz ilyenkor és a lapos sóderzátonyokon balinok randalíroznak. Gyorsan átvedlek a lélegzős gatyámba. Pontosabban a melles nadrágomba. Bakancsom szépen komótosan fűzöm be. A többiek már türelmetlenkednek. Bennünk van a "boogie a halakkal" feeling. Lassan botorkálunk befelé a kövezésen. Én előnyben vagyok velük szemben. Nem kell követ törnöm a térdemmel. A mellesben hasítok a térdig érő vízben. Néha azért csatlakozom hozzájuk amikor a parti sáv úgy kívánja. A kő végén elbúcsúzom tőlük és gyalogolok lefelé. Két helyen is ki van marva a kőgátból egy jó öt méteres szakasz. A vízálló cucc most megdolgozik a pénzemért. Kiskutyám kicsit gondolkodik, majd beugrik a habokba és átúszik hozzám. Tíz perces séta után végre elérem a helyet. Már messziről látom, ahogy rabol a balin a sarkantyún. Tele vagyok reményekkel. Lepakolok és már rakom is össze a legyes cuccot. Mire végzek a légy felkötésével, végszóra pont elkezd fújni a szél. Fújni?? Őrjöngve tombolni. Még egy amerikai thrillereben sem tudták volna jobban megrendezni ezt a jelenetet. Műlegyezés kilőve. Nem baj, hoztam pergető motyót is. Majd azzal pecázok. Szépen összerakom a cájgot. Mire végzek, a szél alábbhagy kicsit, de bónuszként bejön az eső. Előbb apró szemerkélő, majd később szakadó. Kit érdekel? Horgász vagyok kérem, nem vattacukor. Elő az esőkabátot. Izé, hol van? Nem találom a hátizsákomban. Villámként hasít belém a gondolat: na, komám ezt otthon hagytad. Addigra már mindegy, mert bőrig áztam 5 perc alatt. Balin rablás már a múlté. Úgy eltűntek, mintha ott se lettek volna. Biztos csak lejjebb húzódtak- biztatom magam. Elővarázsolok egy Giant Dog X wobblert a tatyóból. Dobálok a szeles esőben. Nagyon jól csinálom, állapítom meg. A baj csak az, hogy a halakat ez nem nagyon érdekli. Közben besötétedik. Cserélgetem a műcsalikat. Felszíni, közép vízenjáró, minden megfordul a kezemben és a bot végén. Minden mindegy alapon felteszek a Balisong Minnowt. A második dobásra jön egy sütyi. Milyen jól eső érzés. Végre valami. A fogásom lelket önt belém. Elszántan dacolok az elemekkel. Dobálok mint a gép. A csendet megtöri a telefonom hangja. Tibor az.
- Meddig maradunk? Nem fogtunk semmi és bőrig áztunk.
- Maradjunk még fél órát. Most már úgyis mindegy. Vizesebb már nem leszek. Fogtam egy sütyit. Hátha jön még valami.
Maradunk. De minek? A szél újra belekap a hajamba és a ruhámba. Az eső váltakozva ugyan,de folyamatosan zuhog. Persze kapásom sincs. Összerámolom a holmit és elindulok visszafelé. Tibor és Norbi már várnak az elágazásban. Kérdésemre, hogy mit fogtak, csak fejcsóválás a válasz. Még kapásuk sem volt. Pokoli utunk van kifelé. A vizes és sáros kő kiváló korcsolyapálya lenne. Feltéve, ha rendeznének göröngyös kő korcsolya versenyt. Ezt a kifelé utat most nem díjazom annyira, mint a befelét. Araszolunk a kövön. Néha egy-egy kötőszó (az angolban a híres négybetűsek) harsan a sötétben. Később egyre gyakrabban. Én lekúszok a vízbe egy járható szakaszon. Ott azért könnyebb a járás. Nagyképűen hátra szólok:
-Nem jöttök? Itt jobb az út.
A válaszokból ítélve édesanyám biztos csuklik otthon. Azért kiér kis viharvert csapatunk az autóig. Bepakolunk és indulunk kifelé. Rally versenyzőnek kellene mennem. Nagyon ügyesen farolgatok a sáros úton.

Kicsit sáros lett

Végre betonúton csattognak a kerekek. Fázunk, didergünk, mint azok a bizonyos lőtéri kutyák.
-Nem sokára meleg lesz. Biztatom a fiúkat. A kedves olvasó kitalálhatta már minden bizonnyal, hogy a fűtésem valahogy nem akar beindulni. Minek is indulna be. Nincs víz a hűtőradiátorban. Komáromba érve pótoljuk a vizet. Tibortól elbúcsúzunk és Tatabánya felé fordítjuk a szekér rudat. Azt már nem is mesélem, hogy az első kerék szép lassan lelapul mert szöget kaptam. Sötétben (mivel a fejlámpa elemei most adták fel a harcot) és zuhogó esőben cserélek kereket. Azért hazaértünk valahogy. Norbit kirakom a ház előtt és száguldok haza. Garázsba berakom a kocsit. Gondolatban már forró fürdőkádban ázok. Marad a gondolat. A bejárati ajtóhoz érve döbbenet ül az elnyúzott arcomra. Egy szabványos TÁVHŐ cetlin megtudom, hogy két napig szünetel a melegvíz szolgáltatás. Elnézést kérnek blablabla. Szegény felmenőik tuti csuklanak. Lakásba érve meglátom, amint szemtelenül lóg a vállfán az eső kabátom. Mintha vigyorogna a kis ganyé. Fazékba vizet melegítek és alig várom, hogy meleg vízben megfürödjek. Azaz csak tenném. A második forralás után kifogy a gázpalack. Azért is megfürdök langyos (inkább hideg) vízben. Ezek után ha valaki megkérdezi, mit fogtam, merre jártam, akkor már nem csak a halakról tudok mesélni hanem a betli trió kalandjait is el tudom mondani egy pofa sör vagy inkább meleg tea mellett. Ha vigyorognak, akkor...... Varga Vilmos